Másnap Hermione későn kelt. Az előző napi viháncolás fárasztó volt. Kikászálódott az ágyból és az ablakba ült. A felkelő nap a Rengeteg fölött járt. Csodálatos csillogást adva ezzel a Roxforti feketetónak. Hermione boldog volt.

-         Végre repülhetek. Én is tagja leszek a kviddics csapatnak!- mondogatta izgatottan.

Egy bagoly szállt el az ablaka előtt, kicsit keringett a levegőben, aztán leszállt a lány mellett.

-         Nekem hoztad?- a kérdésre a bagoly csak bólintott.

Nincs feladó. Ez különös. Hermione megtapogatta a levelet, a nap felé tartotta, és egyre bizonyosabb lett benne, hogy valamien tárgy van benne. Kinyitotta és ámult a csodálattól.

Egy gyönyörű ezüstlánc volt benne, rajta egy medállal. A medálon gyémánt volt, ezüst foglalatban. Mikor végigsimította az ékszert, a medál vörösem felízott. Hermione szörnyű fájdalmat érzett a vállán, mintha valaki égette volna. A fájdalom alig tartott 5 másodpercig. A lány a tükörhöz sietett. Le akarta húzni a válláról a pizsamát, de mikor a fájó bőrfelülethez ért az anyag, felszisszent. Tisztázódott benne, hogy van ott valami. Óvatosan lehúzta a válláról a pizsama ujját, teljesen ledöbbent. Egy rózsa volt beleégetve a vállába.

*

Hermione felkapta a talárját, a borítékot, a nyakéket és a pálcáját. Azonnal felszaladt a fiúkhoz, hálát adott Dumbledornak, hogy mostmár külön szobája van mindenkinek.

Kopogás nélkül berontott Harryhez.

Harry előkapta a pálcáját és felvette a szemüvegét.

-         Úristen! Tudod, hogy mennyire rámijesztettél?!- kérdezte Harry durcásan.

De mikor meglátta, hogy Hermione szeméből egy könnycsepp gördült ki, azonnal odarohant hozzá.

-         Mio, mi a baj?- kérdezte kétségbeesetten.

-         Harry, nem tudom én sem, de nézd.- azzal levette a talárját, a pizsama vállát leeresztette. Harry meglátta a jelet.

-         Te úristen! Ezt ki tette?

-         Senki, kaptam az előbb egy levelet, benne ez volt- mutatta a nyakláncot- és mikor megérintettem, égett a vállam, megnéztem a tükörben, ez a rózsa volt a vállamon.

-         Had nézzem meg azt a láncot.

Hermione odaadta neki, mire a lánc ugyanúgy felízott, Harry a kézfejét kezdte el szorítani, kicsin múlott, hogy fel nem üvöltött.

-         Harry! Mitörténik?- a lány kétségbe esve nézte, ahogy a fiú a kezét szorongatja.

Körülbelül 5 másodperc múlva az égető érzés elmúlt és Harry kézfején megjelent az a rózsa, ami Hermione vállán éktelenkedett.

-         Harry! A kezed.- mutatott a fiú rezére a griffendéles lány.

-         El kell mennünk Dumledorhoz!- parancsolta Harry.

-         Felöltözök, vigyázz a láncra és a levélre, többször nem fog felizzani, nekem se tette.

-         Jó siess!- a lány kilépett a szobából és rohant a sajátjába.

Mikor felöltöztek, a klubhelyiségből elindultak az igazgató irodája felé.

-         Hermione nézd csak meg a láncot!- nyújtotta a fiú az ékszert.

Mikor a lány szemügyre vette a gyémántot, elállt a lélegzete. Az ékkő belsejében 2 gyöngy volt. Bennük valamien folyadék.

-         Harry, ez eddig nem volt benne. Biztosan állíthatom.

-         Szerintem se volt. Ez egyre különösebb.

Megérkeztek a kőszobor elé.

-         Mézescuppancs.- mondta Harry, a szobor engedelmesen arrébbugrott.

-         Látom, sokat voltál nála.- mosolygott a lány.

Bekopogtak.

-         Szabad.- mondta egy derűs hang.

-         Á, sziasztok! Mi szél hozott titeket?

-         Szeretnénk mutatni valamit, amit nem értünk.- mondta Hermione.

-         Állok rendelkezésetekre.

Harry átnyújtotta a borítékot, a nyakláncot letette az asztalra. Dumbledor nyúlt volna érte, de Harry megakadályozta.

-         Vigyázzon! Nem szabad hozzáérni!

-         Ugyan mért nem?- értetlenkedett az igazgató.

Harry elvette a takaró kezet, ami az égetett jelet rejtette. Dumbledor arcán semmi meglepettség nem tükröződött. Hermione levette a talárját, és lehúzta a fiú segítségével a blúza ujját. Ezen már meglepődött az igazgató.

-         Azthiszem tudom mi ez a nyakék. Hallottatok már a Rózsák szövetségéről?- Hermione a homlokára csapott, Harry csak értetlenül bámult.

-         Hogy én mennyire hülye vagyok!- mikor meglátta Harry értetlen arcát, elkezdte mondani.

-         A Rózsák szövetsége, egy fehérmágusokból álló társaság. Olyan nagy emberek voltak a tagjai, mint; Griffendél, Hugrabug, hogy csak a legnagyobbakat soroljam. Ez a szövetség a gonosz ellen küzdött. Minden tagnak volt valamien különleges képességük. Griffendél például gyógyítani volt képes, Hugrabug a föld erejével bírt, növényeket élesztett újjá, és köveket mozgatott meg. De ezeket a képességeket nem használták sűrűn. Sőt csak egyetlen alkalommal, mikor egy titkos háború folyt. Azért nem írnak erről a háborúról a könyvekben, mert nem vették észre. Griffendél gyógyító erejének köszönhetően, nem halt meg benne senki, kivéve a gonosz. Csak egy valamit nem értek, mi hogy kerülünk bele a szövetségbe.- Hermione értetlen fejet vágott és beharapta az alsóajkát, mindig eztcsinálta, mikor valamin nagyon gondolkodott.

-         Mostmár értem. Valami szövetségnek vagyunk a tagjai.

-         Igen. Pontosabban, ti vagytok a szövetség.

-         Hogy mi?- hangozott a kérdés kórusban.

-         Jól hallottátok, már csak ti vagytok a szövetség tagjai. Ti vagytok Griffendél, és Hugrabug leszármazottai. Hermione, emlékezz csak vissza, a Süveg a Hollóhátba akart osztani.

-         De olvasmányaim szerint, képességeik vannak a kiválasztottaknak.

-         Nekünk nincs semmiféle képességünk, a varázsláson kívül.- értetlenkedett Harry.

-         Eddig nem is volt. Mikor megbélyegzi a nyakék a kiválasztottakat, elkezditek használni a képességeteket. Mivel ti vagytok az utolsók, elméleteim szerint, nem csak egy képességetek lesz.- mosolygott Dumbledor.

-         Köszönjük a segítséget.- mondta sietve Hermione, azzal felkapta a nyakéket és a levelet, gyorsan kihúzta az irodából Harryt. Egy gyors köszönéssel kiléptek az ajtón.

-         Harry, valamit nem mondtam el odabennt.

-         Griffendél és Hollóhát szerelmesek voltak, de egy harmadik szétválasztotta őket. Griffendéltől Hollóhát gyermeket várt. De ezt az apa nem tudhatta meg.

-         Ezzel mit akarsz mondani?

-         Azt, hogy valamelyikünk, vagy esetleg mind a ketten a gyermeküknek leszármazottai vagyunk. És ha jól gondolom, te vagy.

Harry elgondolkodott. Az évek során nem mond újat Hermione, de azt, hogy Hugrabugnak is a leszármazottja…

-         Harry el kéne kezdeni megtapasztalni a képességeinket!- mondta izgatottan a lány.

-         Ez jóötlet.- egyezett bele.- Te Hugrabug ükunokája vagy, biztos örökölted a föld erőnek az irányítását.

-         Az meglehet. Menjünk az üvegházakhoz.

Mikor odaértek, bementek a 3. üvegházba.

-         Próbálj növényeket éleszteni!

Hermione lehunyta a szemét, az előtte lévő növény fölé tartotta a kezét. A növény kivirult és hatalmasra nőtt, kitűnt a többi közül.

-         Mione! Ez gyönyörű lett.- örvendezett Harry, akár egy kisgyerek, aki éppen a kívánt karácsonyi ajándékot tartja a kezében.

-         Hú ez tényleg szép.- mondta kicsit fáradtan a lány.- Úgylátszik eléggé kifárasztanak ezek a képességek.

-         Akkor mennyünk be a kastélyba, majd holnap folytatjuk.

-         Rendben.

Hermione rögtön a szobájába ment. A jel már nem is fájt. A nyakéket felcsatolta a nyakába, hogy el ne veszítse. Ruhástul feküdt be az ágyába, szinte rögtön elnyomta az álom.

*

Harry nem volt fáradt. Inkább a másnapra tanult. Hiszen első két óra bájitaltan volt. A nagy tanulásban őt is elnyomta az álom.