Egy szobából női kacajok hallatszottak ki, ez még nem is lett volna különös, de a kacaj a fiúk hálószobái felől jöttek. Később egy férfi nevetését is hallani lehetett. A nevetés tárgya nem volt más, mint az elmúlt évek őrült kalandjainak emlékei.

…-Harry, és emlékszel, mikor elsőben, leskelődött utánunk Malfoy? Olyan szánalmas volt!- nevetett fel Hermione.

-         Ne is mond, még a büntetőmunkán is minket osztottak össze.

-         Emlékszel, mikor 2.-ban macskává változtál? Eléggé röhejes voltál.- jegyezte meg a fiú.

-         Jóhogy röhejes voltam, csak félig lettem macska…és azok a szőrgolyók…- borzongott meg a lány.

-         Egy hétig jártunk a gyengélkedőre, hogy meglátogassunk.

-         Emlékszel, mikor Mordon görénnyé változtatta Malfoyt?- Hermione annyira nevetett mikor mondta, hogy néha megcsuklott a hangja.

-         Azt soha nem felejtem el!- Harry felidézte a képet, mikor a fehér görény, eszeveszetten pattogott.

-         Gyönyörű látvány volt.

-         A régi szép idők. Bárcsak a szüleim is látták volna.- egy keserű mosoly futott át a fiú arcán.

-         Tudod, hogy látták!- Hermione közelebb húzódott Harryhez és a vállára tette a kezét.

-         De nem voltak velem, nem küldhettek nekem rivallót. Pedig megérdemeltem volna.

-         Kérlek, most ne gondolj ien keserű dolgokra. Ienkor mindig nekem is eszembe jutnak a szomorú emlékek, szörnyű tőlük elszakadni, de ha erősek vagyunk, menni fog.

-         Ha te nem lennél itt velem, már összeomlottam volna. Ron nem nagyon érti meg ezeket a dolgokat.- hajtotta le a fejét a fiú.

-         Tudom, nem nőtt fel hozzá, hogy ien komoly dolgokról képes legyen beszélni. Neki nem volt semmi szörnyűség az életében, amitől felnőhetett volna hozzá. Jó neki.- egy ideig hallgatott a lány, aztán újra beszélni kezdett, előtte tanakodott, hogy elmondja-e.

-         Van amit nem mondtam el. Mindig elhallgattam, senki nem tud róla. Volt egy bátyám, egy évvel volt idősebb nálam. A 9. születésnapomon megölték. Soha nem derült ki, se a mód, se a gyilkos kiléte. Sejtem, hogy a gyilkosa Adava Kedavra-val ölte meg. Erről senki nem tud. És szeretném, ha nem is tudna!

-         Mione, nagyon sajnálom. Nekem nem volt testvérem, még a szüleimet sem ismertem, mégis hiányoznak. De úgylátom, te már belenyugodtál. Köszönöm, hogy elmondtad nekem. Ne aggódj, tőlem semmi nem szivárog ki.- Harry megölelte a lányt.

-         Köszönöm. Muszáj volt valakinek elmondanom, úgy éreztem, felrobbanok, ha magamban tartom. Igazad van, már túltettem magam rajta. Az emlékeimben él.

-         Tényleg felesleges a múlton rágódni. Éljünk a mának!- jelentette ki Harry. Kivirult arccal.

-          Ahogy mondod. Csináljunk valamit! Valami vidámat.- ajánlotta Hermione.

-         Rendben, de mit? Van egy ötletem, ha nincs ellenvetésed.- arcán egy huncut mosoly jelent meg.

-         Azt látom, hogy valami különösre készülsz.- vonakodott Hermione.

-         Igen, majd meglátod.- azzal suhintott egyet, Hermione talárja eltűnt, amit egy piros bikini váltott fel. Harry magára is suhintott egyet, rajta fekete fürdőgatya.

-         Te valami rosszra készülsz, már most látom.- Hermione egyre jobban vonakodott.

-         Csak várd ki a végét.- a fiú vészjósló hangon mondta, de közben mosolygott.

-         Alig várom!

-         Akkor várj itt 5 percet.- Harry el is tűnt a fürdőben.

Eltüntetett mindent a fürdőből, tértágító bűbájjal 10 szeresére növelte a helyiséget, egy medencét varázsolt bele. A medencét teletöltötte langyos vízzel, a tetejére, pedig rengeted hab került. Harry elégedetten nézte művét, mikor egy türelmetlen hang megzavarta:

-         Kész vagy már?

-         Igen, gyere be.- mondta titokzatosan a fiú.

Hermione lassan nyitott be, teljesen eltátotta a száját a látványtól.

-         Ez, ez egy medence. -nézett hitetlenkedő szemekkel Harryre.

-         Igen, jól látod, most pedig bele fogunk menni és játszani fogunk.

Hermione elkapta Harry kezét, belerántotta a vízbe.

-         Te kis állszent. Úgylátom nem félsz a víztől. Akkor az sem esik nehezedre, hogy fogózzunk?- meg sem várta a választ, már úszott is a lány felé, aki egy sikollyal elkezdett menekülni.

Ötször váltották egymást, mire mind a ketten kifulladtak, és kiültek a medence szélére.

-         Ez nem igazságos. Míg mi itt szórakozunk, Ron tanul. Remélhetőleg.- fűzte hozzá Hermione.

-         Ne legyél már ien! Megérdemeljük. Ronra, meg ráfér a tanulás.

-         Talán igazad van. Úszok még egy kicsit, aztán állíts helyre a fürdőt. Bár így sokkal szebb, de a WC hiánya nem valami biztató.- mosolygott a lány, aztán beugrott a medencébe.

Úszott pár hosszt, aztán kiült a medence szélre. Kicsit nézte az alkotást. Majd felállt, kiment a szobából, ahol Harry már átöltözve feküdt az ágyán.

-         Adsz egy törölközőt? Nem akarom, hogy tiszta víz legyen az egész szobád.

-         Persze.- odaröptetett neki egyet, miközben a lány törölközött, végignézett rajta. Teljesen meglepte a változás a lányon. A nyáros sokkal nőiesebb lett. Harry szeme elidőzött a bájakon. Megint. Megrázta a fejét, de a szemét még nem tudta levenni a gyönyörű lányról. Mikor Hermione is észrevette, hogy figyeli, elfordította gyorsan a tekintetét. A lány elpirult.

-         Bocsánat, csak tudod te a nyáron, szóval szép vagy, vagyis hogy sokat változtál a nyáron.- a fiú olyan zavarban volt, mint még soha.

-         Értelek, köszönöm. -mosolygott Hermione. Invito-val megkereste a pálcáját, a bikinit lecserélte a jól megszokott talárjára, a haját, pedig megszárította.

-         Le kéne menni, ebédelni.- ajánlotta Hermione.

-         Igazad van, Ron biztosan ott lesz, hiszen ő soha nem hagy ki semmien étkezést.- mosolygott a fiú.

Mikor leértek a Nagyterembe, Ron barátjuk, már nagyban tömte magába a csirkecombokat.

Mindketten dőltek a nevetéstől.

-         Már megint ien jókedvben vagytok. Unom már, hogy kimaradok mindenből.- Ron morcosan beleharapott az új csirkecombba.

-         Bocsáss meg, de a mai nap után már mindenen nevetünk.- Hermione még mindig nevetett, Harryre is időnként rátört a röhögő görcs.

-         Mert mi volt a mai napban olyan vicces?- dünnyögte sértődötten.

-         A kedves barátod a fürdőjéből uszodát készített, szó szerint.

-         Aszta! Gondolom, kiáztattátok magatokat rendesen.

-         Szó mi szó, eléggé sokat voltunk a vízben.- mondta Harry.

-         Az jó lehetett, tudjátok, ma végre új taggal gyarapszik a csapat. Remélhetőleg.- itt gúnyosan Herminéra nézett.

-         Igen, avatni fogunk.- jelentette ki Harry.

-         Majd meglátjuk.

-         Mért vagy ien?- Harry fenyegető szemekkel nézett Ronra.

-         Mert velem alig vagy, csak Hermione számít.

-         Ez nem igaz. Egyébként sem vagyok folyton vele! A helyzet miatt van, amiben mindketten vagyunk. Ha nem vetted volna észre, a képességeink nagyon lefoglalnak.

-         Képességnek nevezed azt, hogy úszkáltok?- Ron már majdnem ordította.

-         Nem erre céloztam.- Harry is eléggé dühös volt már.

-         Oh, nem erre. Akkor a Hermione-Harry napokra?- egyre jobban idegesítette Ront a fiú köntörfalazása.

-         Komolyan! Mi a fene ütött beléd Ron?

-         Az, hogy szerelmes vagy Hermionébe, de nem ismered be!- Ron felugrott az asztaltól, és már állva veszekedtek.

-         Ez badarság. Tudod jól, hogy ő csak barát.- próbálta csillapítani barátját Harry.

-         FIÚK! FEJEZZÉTEK BE!- Hermione olyan dühös lett a két fiúra, hogy rajta veszekednek a jelenlétében.

A fiúk mintha meg sem hallották volna a lányt, ugyanúgy folytatták.

- Talán féltékeny vagy, hogy én többet vagyok vele?- Harry arca gúnyt, dühöt, és fölényes ábrázatot öltött.

- Mi van abban, ha féltékeny vagyok?

- Félsz, hogy engem jobban szeret, mint téged. Valld be!- Harry már ordította az utolsó mondatot.

- Nah, ne röhögtess. Hermione engem szeret jobban!- Ron fölényesen vigyorgott.

- Csak szeretnéd!

- Akkor kérdezzük meg tőle!- egyszerre fordultak a lány felé, aki tanácstalanul nézett.

- Hermione?- kérdezték kórusban.

- Én nem…én…-dadogta a lány szeme könnybe lábadt.

- Választanod kell!- hangzott a parancs.

- MEGŐRÜLTETEK! NEM FOGOK VÁLASZTANI KÖZÜLETEK!- Hermione sírva kirohant a Nagyteremből.

Végigfutott a folyosókon, mikor beleütközött valakibe. Mindketten a földön kötöttek ki.

-         Sárvérű! Nem látsz a szemedtől?- hangzott a jól ismert gúnyos hang.

-         Most hagyj Malfoy!- mindketten a földön ültek, és úgy beszéltek.

-         Úristen Granger! Te sírsz. Ki volt olyan kegyetlen, hogy meg bírt siratni? Mesteremé fogadom.

-         Azthiszem, ez elhamarkodott döntés volt. Harry és Ron miatt sírok.

-         Meghaltak?- csillant fel a mardekáros szeme.

-         Ne reménykedj, nem haltak meg. Most rajtam veszekszenek.

-         Nemhiába hangoztatom, hogy baj van a fejükkel.- mondta unottan a szőke fiú.

-         Nagyon vicces! Egyébként vigyáznék a számra a helyedben. Csak kinyújtom a karom, és már repülsz is a falnak.- fenyegette meg a lány.

-         Én nem szóltam semmit. Annyira jó hely a folyosó közepe a trécseléshez. Nem lehetne máshova, menni?

-         Veled? Isten ments!- Hermione felpattant, és már indulni készült, mikor Malfoy elkapta a csuklóját.- Hagyj békén! Eressz el!

-         Hallottam te is kviddicsezni fogsz.

-         Ezt így kell közölnöd velem? Egyébként mi bajod van vele?- húzta fel a szemöldökét Hermione.

-         Semmi. Én megyek is.- azzal elengedte a lány kezét, és elviharzott.

A griffendéles még pár percig meredten állt. Semmit nem értett.

Egész úton a klubhelyiségig gondolkodott. Azt se tudta, hogy került a szobájába. Leült az íróasztalához, elővette a könyveit, és tanulni kezdett. Mindent meg akart tanulni másnapra.

Mikor 3 órát ütött a falióra, elrakta a cuccait, és a kviddicspálya felé vette az irányt.