Mikor Mione leért a pályára, csak Harry volt ott. Odament a fiúhoz.

-         Szia Hermione. Sajnálom. Ron provokálta, és én…- Harry nem tudta befejezni a mondatot, mert kedvenc mardekárosuk lépett a pályára.

-         Te meg mit keresel itt? Ma nekünk van edzésünk. Tűnj el innen!- rivallt rá a szőke fiúra.

-         Oh, ne aggódj, nem akarom én a ti szánalmas vergődéseteket zavarni. Csak jöttem megnézni, mit produkál Granger.

-         Mióta érdekel téged, hogy én mit csinálok?

-         Mindig is érdekelt, de most tényleg kíváncsi vagyok. Mindig féltél a repüléstől, mi ez a nagy változás?

-         Veled mi van? Egyébként honnan veszed, hogy félek a repüléstől?

-         Én mindent tudok, ami az iskolában történik. Sokkal előbb, mint bárki.

-         Na persze. Mond meg minek jöttél! Mert azt nem hiszem el, hogy csak miattam. Mire készülsz?- Hermione fenyegetőleg kinyújtotta mutatóujját, és bökdösni kezdte vele a mardekáros fiú mellkasát.

-         Pedig csak miattad jöttem.- a fiú olyan bársonyos hangot hallatott, hogy Mione beleborzongott.

-         Nem hiszem el, de nem érdekel. Ha bármit is megpróbálsz, nem éled meg a holnapot!- pöccintett egyet az ujjával, mire a szőkeség a földön landolt.

Furcsa módon szó nélkül hagyta, és feltrappolt a lelátóra.

-         Harry ha nem bánod, kicsit repkednék. Rég nem ültem seprűn.- Harry csak biccentett.

Hermione felült a seprűre, és elrugaszkodott a földtől. Harrynek tátva maradt a szája. Hermione olyan biztosan repült, mintha naponta csinálná. Időközben befutottak a többiek. Mindenki ámulva nézte a magasban repkedő lányt.

-         Harry ki van a seprűn? Senki nincs aki nem kviddicsezik, és így repül.

-         Nem fogod elhinni, de ő a mi Hermionénk.- le sem vette az égről a tekintetét, úgy válaszolt.

Hermione, meglátta, hogy már lent van mindenki, ezért leszállt.

-         Sziasztok! Ez jó volt. Kezdjük az edzést? Már egy csomót olvastam a kviddicsről, és a taktikákról, láttam is már számtalan meccset, de még nem próbáltam.- Hermione tűkön ült az izgalomtól.

-         Rendben, álljunk neki! Ma gyakorolni fogunk. Egy őrző lesz, és mi leszünk a terelők. Aztán váltjuk egymást, mindenki sorra kerül. Ron, leszel az első őrző?- fordult barátjához.

-         Leszek.- alig, hogy kimondta a kurta választ, fel is szállt.

-         Akkor rajta!- mindenki a magasba emelkedett, s megkezdődött a gyakorlás.

Hermione csak úgy sziporkázott. Mindenki elismerte, hogy helye van a csapatban. Minden lövés után Harryre nézett, aki büszkén mosolygott. Ront egyre jobban idegesítette a helyzet.

-         Harry, cserélni szeretnék.- mondta Ron.

-         Oké, akkor valaki más álljon be.

Harry és Ron egyre jobban versengeni kezdtek. Egyre cifrábban lőtték be a labdát a karikába. Hermione csak kettőjüket figyelte. Egyik alkalommal, Harry nagy erővel iramodott a karikák felé, és belőtte a labdát. Ron meglátta a barnahajú lány örömteli mosolyát. Egy jól irányzott rúgással lelökte a seprűről, a visszatérő Harryt. A fiú zuhant a levegőben. Hermione ösztönösen elengedte a seprűt, és Harry után ugrott. Mindenki becsukta a szemét, egyesek el is fordították a fejüket. De Hermione nem zuhant, karjai közt Harryvel puhán, lábra érkezett.

Hermione a karjában Harryvel összeesett. Mindenki leszállt a földre. S az elképedt Harryt nézték, aki a földön ájultan fekvő lányt ébrezgette.

-         Ez kellett neked?? Most örülsz? Megint egy napig a gyengélkedőn lesz!- Harry magából kikelve ordibált Ronnal, aki makacsul állta a tekintetét.- És mindez, csak miattad!

-         Harry, vidd fel Hermionét a gyengélkedőre.- ajánlotta Ginny.

-         Te nekem ne parancsolgass!- Harry mostmár Ginnyvel ordibált.

A lány kicsit összerezzent, de hamar magához tért, és egy jó nagy pofont lekevert Harrynek, aki az égő tenyérlenyomatot fogta.

- Úgylátom egyedül kell felvinnem Hermionét. Jól teszitek, ha abbahagyjátok ezt a marakodást! Olyanok vagytok, mint az óvodások.- egy kicsit várt, aztán rárivallt a fiúkra.- Segítenétek is, vagy csak ott álltok?!- Mintha áramot vezettek volna beléjük, úgy hajoltak le egyszerre az ájult Hermionéhoz.

Felvitték a gyengélkedőre, Madam Pomfrey már meg sem lepődött. Csak ágyba tette, és betakarta. A fiúkat kiküldte, mondván, „a betegemnek pihenésre van szüksége. Holnap nem mehet be az órákra.” Csak ennyit mondott, majd kitessékelte a fiúkat. Jobbnak látták, ha inkább a házi feladattal törődnek. Egy 50 cm-es pergament kellett írniuk a Liliom olaj helyes elkészítéséről. Így hát ideje volt nekiülni, és tanulni.

Harry nem igazán tudott a tanulásra figyelni, inkább Hermione járt a fejében, és Ron féltékenysége. De hát, mire féltékeny? Törte a fejét. Nincsen alapja a féltékenységének…Vagy mégis van? Ezen morfondírozott folyton. Hermione számomra csak barát! Csak barát!  Harryt már egyre jobban idegesítette, a saját magával folytatott tanakodás. Dühösen lehuppant az ágyára, és az éjjeliszekrényen lévő fotóra tévedt a tekintete. Egy 3.-os kép volt, amin ketten voltak Hermionéval, Harry éppen táncol vele, forgatja a lányt, közben nevetnek. A Griffendél klubhelységében készült a kép. Bizonyára

Ron készítette. Az ölébe vette a képet, nézni kezdte az arcukat. Mind a ketten boldogok voltak, ott, együtt. Harryt villámcsapásként érte a felismerés. Szerelmes Hermionébe. Ronnak igaza volt! Lepergett a szeme előtt az összes közös emlékük a lánnyal. Mikor másodikban Hermione meggyógyult, mikor együtt nézték a napfelkeltét harmadikban, mennyire aggódott érte a lány a tusa alatt és, hogy az egész DS miatta született meg.

-         El kell mondanom Hermionének… nem, mégsem… mit gondolna akkor rólam. Valahogyan a tudtára kell adnom. De hogyan?- kérdezte Hedvigtől.

-         „hu-hu!”- hangzott a tartalmas válasz a bagolytól.

Harry egy bagolycsemegével köszönte meg a segítséget. Felvette a láthatatlanná tévő köpenyét, és kiosont a folyosókra. Igazán el kellett már a köpeny, mivel elmúlt már éjfél is. Egyik kezével tartotta a köpenyt, a másikban, pedig egy hatalma csokor rózsát szorongatott, és a pálcáját. Egyenesen a gyengélkedő felé ment. Habozás nélkül nyitott be, rögtön Hermione ágyához ment. Varázsolt egy vázát, majd belerakta a csokrot. Leült az ágy szélére, és csodálni kezdte a lányt. Azt az arcot, ami akkor olyan gyönyörű volt neki. A rakoncátlan tincseket, amik az arcára tapadtak. A telt, cseresznye ajkakat.

Akkor, őt nézve, megfogadta, hogy mindent megtesz, hogy boldog legyen szerelme. Egy csókot nyomott a homlokára, amire a lány elmosolyodott.

-         H…arry…-ezután oldalra fordult.

Harry megrökönyödve állt ott. Velem álmodik? Olyan boldog lett egyszeriben, hogy szinte táncolva ment ki a gyengélkedő ajtaján. Majdnem a köpenyt is otthagyta. Futott egészen fel a klubhelyiségbe, illedelmesen elnézést kért a Kövér Dámától, hogy ien későn zavarja.

Mikor felért a szobájába, levetette magát az ágyára, és álmodozó tekintettel meredt a vele szemben lévő falra. A szerelmes gondolatok elfáraszthatták, mert alig fél óra múlva már aludt is.